Dirtylt írta:Valaki meg tudja mondani, hogy mi értelme ha egy játékosnak két klub a tulajdonosa? Én az internél még csak a hátrányát tapasztaltam. Ranocchia 17millióért, és tulajdonképp 50%-a a játékosnak a miénk........ Akkor 34 milliót ér egy tehetséges belső védő, aki még "csak" egy ígéret?
Kezdjük ott, hogy nem az 50%át vettük meg 17ért. Nyáron megszereztük a felét kb 4-4,5 millió körüli összegért, azzal a megegyezéssel, h marad a Genoanal. Most pedig megvettük a másik felét is 11-12 millió közti összegért. Így lesz a teljes ár kb 17 millió.
Az pedig tény, h a közös tulajdonlásnál sokszor többet kell fizetni egy játékos feléért mint mi azt gondolnánk, de ezek a megállípodások szinte mindenkinek jók. A "nagy klub" azt nyeri ezzel, h a tehetséges játékosok, akiknek még nincs helye a nagy csapat keretében állandó játéklehetőséghez jutnak, így megedződnek, és kibontakozhatnak a Seria-A szintjének megfelelően. Ez sokkal jobb mint a sima kölcsönadás, hiszen ilyenkor a "kisebb" klub is érdekelt abban, h a játékos játszon és fejlődjön hiszen így lát belőle nagyobb összeget, míg kölcsönvét esetén egy büdös fillért se, így ott ugye nem érdekük a játékos szerepeltetése.
Az, h egy nagyobb klub egy játékos felét birtokolja, nagy biztonságot ad, hiszen ha nem jön be, túladja, ha viszont igen akkor jóformán minden más klubot kizárt a játékos megszerzését illetően. A két klub egymás közt pedig lerendezi, h mindenki jól járjon. Ha pedig nem sikerült megegyezni egy bizonyos határidőig, akkor ilyen esetekben jön a borítékolás, ahol a borítékba nagyobb összeget ajánló klub kapja meg a játékos maradék 50%-át.
Remélem érthető.